sokajóból

"Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is." Nietzsche

A kínai teológia

2014. december 12. 10:45 - Szikszai/Szabolcs

Sem a probléma sem a megoldás nem magában a szóban van, hanem abban, hogy hogyan fordítjuk le ezt a szót.

johnsteinbeck.jpg“- Hát nem érti? - kiáltotta. - Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek,hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy “uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a “timsel” szót használja, ami annyit jelent: “lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg. Érti már?” John Steinbeck, Édentől keletre

Az ilyen nagy volumenű felismerések mindig veszélyesek, mert az, akinek nincsenek meg az eszközei arra, hogy leellenőrizze ezt a felismerést, nem tudja megítélni, hogy ez most tényleg egy téves fordítás korrekciója, vagy egy másik téves fordítás, esetleg egy a lehetséges fordítási variánsok közül. Mások az ilyen nagy felismeréseket előszeretettel használják önigazolásként: tessék, az “egyház” megint elferdítette az igazságot. Az igazság azonban az, hogy egy ókori szöveg fordítása soha nem egyszerű történet. A fordító leteszi a voksát a szerinte legjobb variáns mellett, és bár ő tisztában van a szöveg mögött rejtőző dilemmával, az olvasó erről mit sem fog tudni. Ha minden fordítási variáns fel lenne tüntetve, a Bibliánkat utánfutóval kellene magunkkal szállítanunk. Ezért tanítják azokat, akik a Biblia szövegével életvitelszerűen foglalkoznak, éveken keresztül a bibliai nyelvek megértésére. Ami ennek az eredménye, az nem valami csodafegyver, nem valamilyen titkos tudás birtokosává válik valaki, aki ismeri a héber vagy a görög vagy a latin nyelvet, hanem sokkal inkább alázat, mert aki ismeri a szöveg mögött meghúzódó dilemmákat, az tisztában van azzal, hogy ami mellett letette végül a voksát, magában is értelmezés.

Steinbeck regénye - különösen ez a szakasza - nagy kedvencem. Az igazság azonban az, hogy a dolog nem olyan nagy horderejű, mint ahogyan azt Steinbeck Lee szájába adva elmeséli nekünk. Kezdjük ott, hogy a héber szöveg nem egy főnevet használ itt, hanem egy igét: valamivel bírni, valamit tenni. A szó nem lehetőséget jelent. Kétségtelenül így is lehet értelmezni: lehetőséged van, lehetőséggel bírsz, de ez jelentésében nem áll messze attól, hogy hatalommal bírsz, uralmad van rajta. Ezek ugyanazt jelentik: lehetősége annak van, akinek hatalmában áll valami. A kínai szolga által felismert probléma nem a héber szóban magában gyökerezik (TIMSEL), ugyanis a szó már egy ragozott forma: a  MÁSAL héber szóról van szó, ami annyit jelent, mint uralkodni, hatalmat gyakorolni, vagy ez a szó van az uralkodó jelentése mögött is. Sem a probléma sem a megoldás nem magában a szóban van, hanem abban, hogy hogyan fordítjuk le ezt a szót.

A fordítási probléma abból fakad, hogy a héber nyelvben az igeidőket nehéz meghatározni. Példaként szokás említeni ilyenkor azt, amikor Isten bemutatkozik Mózesnek, aki azt kérdezi az égő csipkebokornál, hogy mit mondjak, ki küldött, ki vagy te? Isten ezt mondja: mondd a népnek, hogy a VAGYOK küldött,VAGYOK, aki VAGYOK. Több nehéz fordítási dilemma is van a háttérben: az egyik az, hogy ez a “vagyok” a héberben egyszerűen a létige. De a probléma az igeidők meghatározása: vagyok, aki voltam (Ábrahám, Izsák és Jákób Istene); vagyok, aki leszek (aki kihozlak Egyiptomból, veletek leszek); Leszek, aki voltam (a jövőben is, ahogyan a múltban). Lényegében mindezek benne vannak ebben a mondatban, de a fordító le kell tegye a voksát egy variáns mellett, amiben benne van esszenciálisan mindez. Aztán majd az igehirdető, amikor erről beszél, kibontja (kibonthatja) ezeket a fordításban nem érzékelhető mélyebb, összetettebb tartalmakat is.

Steinbeck nagy felismerése nem más, mint egy harmadik variáns felmutatása, ami eleve ismert volt. Uralkodj! Uralkodni fogsz! Uralkodhatsz! A lényeg nem a fordítás vagy az eddig “eltitkolt” szó. Mert minden fordítás magába foglal valami elemi erővel ható üzenetet: az ember a bűnnel szemben, ami vágyódik rá (leselkedik, mint egy ragadozó, ami áldozatának elejtésére készül), szóval hatalma van rajta. Az ember nincs kiszolgáltatva a bűnnek.

Amit Steinbeck viszont nagyon éleslátóan felvet, az az erkölcsi helyzetmeghatározás és erkölcsi indokok és következmények alakulása. Az uralkodj! képes az embert agresszív igazság-érvényesítésre ösztökélni. Önhittség fakadhat belőle. A bűn fölötti “uralkodás” hamar mások bűnei fölötti uralkodássá lesz és így mások fölötti uralommá. Az uralkodni fogsz rajta egyfajta feszült várakozás: mintha nem rajtam múlna mindez. Talán igen, de biztosan nem most. Az hatalom, mint lehetőség (uralkodhatsz) ugyanakkor könnyen egy tetszik nem-tetszik pozíciót eredményezhet: könnyen én kerülhetek Isten szerepébe. A probléma megoldatlan marad.

A probléma gyökere ugyanis az, hogy az ember HONNAN meríthet támpontokat ahhoz, hogy felismerhesse a rá ragadozóként leselkedő bűnt, ami az ajtaja előtt áll, és arra vár, hogy rátörhessen, és megsemmisíthesse? Honnan származnak az erkölcsi támpontok? A történet nem olyan egyszerű. Ha hiszünk az ember eredendő jóságában (ami gyanítom, Steinbeck gondolatai mögött is meghúzódik), akkor megoldásnak tűnhet a lehetőség, a választás felmutatása, mint ami az ember sajátja. Ez azonban egy álmegoldás. Ugyanis az igazi kérdés az, hogy HONNAN tudhatja az ember, hogy mi a rossz? A jó és a rossz megkülönböztetésére való képtelenség épp a bűneset, Ádám és Éva történetének üzenete. Az ember megismeri a rosszat is, de aztán képtelen különbséget tenni jó és rossz között. Káin végül JÓNAK véli megölni Ábelt, számára ez megoldást jelentett. Ez volt az ő erkölcsi választása.

A keresztény hagyomány kezdetektől a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy nem az ember jó és rossz tudója, hanem Isten. Ami a bűn fölötti uralomra kapott képességet jelenti, az, hogy az ember Istenhez fordulhat az erkölcsi kihívásokban és Istentől kaphat megfelelő támpontokat. De a felelősség végül mégis az emberé, és ebben egyetértek Steinbeck-kel: ez alól a felelősség alól nem bújhatunk ki.