sokajóból

"Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is." Nietzsche

Izmuson-kívüliség

2014. december 04. 18:16 - Szikszai/Szabolcs

Az izmusokban gondolkodás töredezetté teszi a megértést.

gst_05.JPG"Az “izmusok” legfőbb hibája - legyen az racionalizmus, empírizmus, szenzualizmus, materializmus, pszichologizmus, logicizmus - a problémafelvetés szűk volta. Nem ismerik fel a jelenségek sokféleségét, és hamisan mindent egy kaptafára húznak fel." Nicolai Hartmann, Etika, Az erkölcsi jelenségek orientációs területei

Ráadásul az izmusok kizárólagosságra is törekszenek. Minden izmus szeretné elhitetni magáról, hogy a világ értelmezésének egyetlen helyes kerete. Legyen szó keresztyén vagy nem-keresztyén izmusról, minden izmus kizárólagosságra törekszik. Az izmusok ebből kifolyólag összeférhetetlenek. Nem emberek, hanem izmusok vitatkoznak. A beazonosított izmus (akár én azonosítom így magamat, akár mások) ennek következtében önálló életre kel, és eszközzé válnak képviselői. Parttalan izmusokkal vitatkozni, mert az izmusok nevükben szereplő perspektívából hajlandóak csak szemlélni a világot. Vagy egyetértesz egy izmussal, vagy nem lehet igazad.

Az izmusokban gondolkodás töredezetté teszi a megértést. Egyfajta izmuson-kívüliség szükséges ahhoz, hogy megértsük a tágabb kontextust. Hogy az izmusok is létrejönnek. Hogy ugyanazok a gondolatok koronként más és más izmusban realizálódnak. Hogy az izmusok csupán keretei egy szűkebb rész-igazság kibontakozásának.

Vegyünk egy példát. Az Újszövetség szerzői arra törekedtek, hogy kifejezésre juttassák, hogy az ember üdvössége nem morális cselekvései következményeként valósul meg, hanem Isten kegyelméből. Ha látjuk e mögött az érvelés mögött a kiváltó okot, megértjük, hogy nem arról van szó, hogy a tettek nem lényegesek, mert Isten úgyis üdvösséget ad. Az ingyen kegyelemből való üdvösség tana az erkölcsi teljesítményből származó üdvösség tanával szemben érvel a kegyelem üdvözítő ereje mellett. Nem erkölcsi teljesítményünk eredménye az üdvösség, hanem Isten ingyen adott kegyelmének a Jézusban megnyilvánuló szeretete okozza. Könnyen lehet ebből a tanításból (ingyen kegyelemből üdvösség) egyfajta “kegyelem-izmus”, amikor kiszakítjuk a kontextusból a tanítást, és miközben újrafogalmazzuk, tévedésbe esünk.

Ezért aztán az Újszövetség szerzői igyekeztek hangsúlyozni, hogy ugyanakkor az ingyen kegyelem nem legitimáció arra, hogy kivonjuk magunkat az erkölcsi törvények alól. Az ember erkölcsi élete viszont itt nem teljesítmény, amiért jutalom jár, hanem következmény, ami az ingyen kegyelem elfogadásából fakad. A könnyelmű erkölcsösség a kegyelem meg nem értéséből fakad. Érzékeny egyensúly ez, és minden esetben, amikor egyik mellett a másikat jobban hangsúlyozzuk, annak a veszélye fenyeget, hogy elfeledjük, hogy minek a viszonylatában beszéltünk a jó cselekedetekről, vagy az ingyen kegyelemről. Egymás viszonylatában. Amikor a kettő egyensúlya megbillen, mindkettő izmussá válik. Az izmus pedig intoleráns és kizárólagos. Az izmus nem tűr meg érzékeny egyensúlyokat.


Ezt az érzékeny egyensúlyt (ami mentes az izmusoktól) úgy lehetne szemléltetni, hogy azt mondjuk, a jó cselekedetek (erkölcsi élet) úgy viszonyulnak a kegyelemhez, mint ahogyan a gyöngy viszonyul a kagylóhoz. A kagyló léte teszi lehetővé az igazgyöngy létrejöttét. Nem az igazgyöngy hozza létre a kagylót, hanem a kagyló az igazgyöngyöt. Az izmusok nem egyensúlyban gondolkodnak. Az kagylóizmus a kagylót hangsúlyozza, a göngyizmus a gyöngyöt. A keresztyénség viszont nem egy izmus, még ha magába is foglal számos különböző izmust.