sokajóból

"Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is." Nietzsche

Placebo-kegyelem

2014. november 29. 22:55 - Szikszai/Szabolcs

Az ember képtelen magának megbocsátani

bonhoeffer.jpg“...a hit hiányáról szóló panasz mindig a tudatos vagy már nem tudatos engedetlenségből származik, és hogy ennek a panasznak az olcsó kegyelem vigasza nagyon is megfelelő. Így azonban töretlen marad az engedetlenség és a kegyelemről szóló ige olyan vigasztalás lesz, amelyet az engedetlen önmagának hirdet, olyan bűnbocsánattá amelyet önmagának oszt. Ezzel azonban üressé válik számára az igehirdetés, többé nem hallja. És ha ezerszer is megbocsátja magának a bűnöket, mégsem képes a valódi bűnbocsánatban hinni, mégpedig azért, mert egyáltalán nem is részesül annak ajándékaiban. A hitetlenség az olcsó kegyelemből él, mert meg akar maradni az engedetlenségben.” Dietrich Bonhoeffer, Követés

Bocsáss meg magadnak - hangzik gyakran a spanyolviasz-szerű felszólítás, és az ember hevesen bólogat, mert azt hiszi, már mindennel próbálkozott, de erre még nem gondolt. Rendben, megpróbálkozom ezzel: megbocsátok magamnak. De hogyan bocsáthatnék meg magamnak? Elkövettem magam ellen valami bűnt? Saját magam ellen vétkeztem? Nem ebben az összefüggésben hangzik a felszólítás. Vallásos közegben ez a logika: Isten megbocsátott neked, de te nem bocsátottál meg magadnak. Miért kellene magamnak megbocsátanom? Ez annyira hatékony, mint a tükör előtt állni, és azt ismételgetni, miközben magamat nézem a tükörben, hogy szép vagyok, okos vagyok és sikeres vagyok. Nem ismerek egyetlen olyan embert sem, akinek ettől valóban helyre jött az önbecsülése. Ez meddő praktika. Ha nem hiszem el másoknak, hogy szép vagyok, okos és sikeres, akkor magamnak el fogom hinni? Ha valaki megbocsát nekem, aki ellen vétkeztem, és ez nem oldoz fel engem, akkor majd saját magamnak meg fogok tudni bocsátani? Magamat fel tudom oldozni? Ez ugyanolyan, mintha a tükörben magamat nézve ismételgetném: megbocsátok neked, nem vagy bűnös, megbocsáttattak a te vétkeid! Ez legfeljebb önfelmentés, de az önfelmentés placebo.

Az ember képtelen magának megbocsátani. A probléma nem ebben van. A probléma abban van, hogy nem tudom elfogadni a másik megbocsátását. Nem tudom elfogadni Isten megbocsátását. Ezzel pedig kétségbe vonom Isten vagy a másik helyes ítélőképességét. Nem bocsáthattok meg nekem, mert én nem érdemlem meg, hogy megbocsássatok. Lehetetlen magamnak megbocsátani. Csak elfogadni lehet a másik bocsánatát. Isten megbocsátását. A másik megbocsátását. Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Nem magamnak nem tudok megbocsátani, hanem Istennek, vagy a másiknak. Csak az tudja elfogadni a megbocsátást, aki képes megbocsátani az ellene vétkezőnek. Nem tudod elfogadni a megbocsátást? Akkor bocsáss meg az ellened vétkezőnek. Ahogyan elfogadja az ellenem vétkező a bocsánatkérésemet, úgy értem meg, hogy mit jelent elfogadni a megbocsátást. Nem bocsáthatok meg magamnak, mert nem magam ellen vétkeztem. Ha nem tudom elfogadni a megbocsátást, akkor nem magamnak kell megbocsátanom, hanem a másiknak. Csak az nem tudja elfogadni a feloldozást, aki nem tud feloldozást adni a másiknak. Bocsáss meg az ellened vétkezőnek!

Az olcsó kegyelem Bonhoeffer szerint egy következmények nélküli ál-kegyelem. Egy szentimentális maszlag. Ál-vigasztalás. Egy önmagamnak-megbocsátás. A tükörben magamnak ismételgetés, hogy Isten szeret és elfogad, mer értékes vagyok neki. Ez egy placebo-kegyelem. Az embernek csak Isten bocsáthat meg, és Isten megbocsátását elfogadni úgy tanulom meg, hogy megbocsátok az ellenem vétkezőnek. Csak az oldozhat fel, aki ellen vétkeztem. Nincs önfeloldozás. Ha még mindig rabnak érzem magam, akkor nem vettem komolyan Isten feloldozását. Ha még mindig bűntudatom van, akkor nem vettem komolyan Isten szabadítását. Nem hiszek benne, mint szabadítóban. Csak az bocsáthat meg, aki ellen vétkeztem. És csak annak bocsáthatok meg, aki ellenem vétkezett. Nincs önmegbocsátás, mert az önmegbocsátás egy olcsó kegyelem. Egy hazugság-kegyelem. Nincs hatása. Beveszem a hamis szöveget, és azt hiszem, most már meggyógyultam, aztán minden kezdődik előröl. A tükör előtt győzködöm magam, hogy nem vagyok bűnös, megbocsátok magamnak, feloldozást nekem!

Az igazi kegyelem drága, mert egy bűntelen egyszer azt mondta: büntess engem a másik helyett, hogy a másik feloldozást nyerjen.

2 komment