sokajóból

"Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is." Nietzsche

Másként

2014. október 26. 15:15 - Szikszai/Szabolcs

vagy minden kígyó a saját farkába harap?

Joggal tehetnéd fel a kérdést, hogy egyáltalán lehet-e bármit is másként. Lehet-e másként feltenni egy kérdést. Nem az van, hogy pusztán saját ismereteink hiányos voltára utaló jel az a naiv elképzelés, hogy feltehetünk egy kérdést másként? Esetleg úgy, ahogyan még soha nem tette fel más. Megközelíthetünk-e egy kérdést úgy, ahogyan azt még senki nem tette? És persze,mindeközben lehetséges-e a realitás talaján maradni és nem süppedni bele a sehová sem vezető idealizmusba. Nem tudom. Jogos kérdés.

Nem arra gondolok, hogy mindenképpen valami mást kell kitalálni. Nem az eddig nem létező létrehozására tett kísérlet az, amikor megpróbáljuk másként megközelíteni a kérdéseket és kihívásokat, amelyekkel szembekerülünk, hanem egy  próbálkozás, hogy egy adott módszert átvigyünk egyik területről a másikra. Egyfajta átkonvertálás. Ez egy gondolkodásbeli ugrást igényel. A hagyományos, vagy bejáratott gondolkodási pályák újraértékelése, és ha szükséges, az elvetése is. Valami ilyesmi a filozófia. Népszerűtlen és lenézett tudomány, de azt hiszem, ez a tragédiánk is. Hogy elveszett az a filozófusi viszonyulásunk a világhoz, ami mindig arra törekszik, hogy úgy közelítsen a dolgokhoz, mintha azokat most látná először életében. Egyfajta gyermeki naivitással. Analitikusan figyelve majd az analízis eredményeként konzekvenciákat levonva. A cél nem az új létrehozására való törekvés, hanem az, hogy a dolgok elemzését követően megértsük, hogyan működnek a dolgok.

Végül ez azt jelenti, hogy nem a végkifejlet szempontjából nézzük a dolgokat. Nem veszünk alapul evidenciákat. A létra legalsó fokán kezdjük a megismerést. Állításokat a folyamat közben fogalmazunk meg. Leszámolás az előfeltételezésekkel, az előítéletekkel, a magyarázóelvként funkcionáló meta-narratívákkal.

Nem harap-e végül minden kígyó a saját farkába? Lehet. De ezt az állítást csak akkor tudjuk érvekkel alátámasztani, ha próbát teszünk arra, hogy megalkossunk egy olyan kígyót, ami nem ezt teszi. Végül lehetséges, hogy ugyanoda jutunk, és beigazolódik az előfeltevésünk (minden kígyó a saját farkába harap), de ez már nem előfeltevés lesz, hanem egy tapasztalati úton szerzett következtetés.

1 komment